Az ármány, a sötét látván maradt árván.
Oxidálta a jövőt,
és elhaladtam minden előtt,
ami régen jó volt, de az élet nem öntött sok erőt.
Mindent megbecsülök,
hisz örülök, ha egyben felnövök,
ha akarod, eljövök, nem történik semmi,
ha azt mondod, ”hát csak ennyi ??”
Nem fog összejönni,
de ideje keresgélni,
mindent alaposan meggondolni,
vagy akár továbblépni.
Mikor elmélkedsz, hogy is kéne élni,
fejlődni, és minden dobbanást leállítani,
ha csak jó lenne írni. De a világ fájdalmát,
nem szeretném vinni, inkább ideje búcsúzni.


(Refrén):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.


Ha az égiek nem kímélnek,
csupán tönkretesznek.
Vagy messzire elküldnek nincs mit tenned,
maximum mindent elfelejtened.
Új életet kezdek ahol nem én leszek a bűnbak,
ahol nem gyűlölettel gondolnak.
Ha bele nézek a jövőbe látom hogy minden előre bejelölve,
megírva aljas módon kigondolva.
Bár ezt senki nem tudta.
Ha vissza jönnék, még mindig én lennék a szemét?
Ha előre néznék,
azt mondják ez nem egy hatalmas erény,
nagyon kemény,
de senki nem tudja mi a saját költemény,
ami igazi erény.


(Refrén):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.



Állandóan csak egyre gondolok,
a múltamtól nem szabadulok.
A jelölést megkaptam,
sikeresen levakartam,
közelről még látszik haloványan, bánatban,
nem tudom hanyagolni,
hiába nem szeretnék rágondolni.
Vándor úton sok mindent akarok,
de igen keveset kapok.
Nem is áltatok,
ha álmodok, hátha holnap nem fázok,
ha árnyakat világosítok,
s minden ember kap még egy esélyt,
hogy megmutathassa mennyit is ért, míg élt.



(Refrén(2x)):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.


(Csákány Levente Csáky – Ha.. 2011-12-9.) ©