Nézz rám
Arcodon holdfény jár
Hív esténként újra az álom
Már vártam rá
Félek a felhőktől
Félek egy embertől
Félek, hogy nem várok semmit a reggeltől
De az mindig jön
Örvénylő víz hull rám
Úgy az arcomba vág
Mond miért kínoznál
Ha neked is fáj?
Nincs híd!
Köztem és közted
Megszűnt minden út
Nincs híd!
Kiáltásom nem hallják
Már sehol, még sehol
Nézz rám
Karomban élet jár
Hív, örvénylő áram a testemben
Bár láthatnám
Megvadult élményért
Megfakult emlékért
Miért álljak mellétek újra, ha úgy érzem