Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.

Ami volt megtörtént, hiába rágom magam,
és ha felmerülne bármi kétely váltok ha kell,
régen hittem, hogy a megoldás a számokban van,
de akad, ki a ténnyel mégsem számolna el.
Nálam ott halott ha vontatott, ma nincsen remény,
mert ugye tízből kilenc párkapcsolat ingerszegény.
Az elején teszik-veszik a szépet, de nemsokára
úgyis átmegy a legtöbb jó dolog megszokásba.
Minden álmatlan éjszakámat, úgy töltöm ébren,
mint egy magatehetetlen rab a múlt börtönében.
De már elég! Többet nem kérek kösz,
csak egy szó maradt a mosoly mögött négyszemközt,
azóta várom, mikor fordul már végre jóra,
mert így csak muszájból pörög a téma évek óta.
Amíg a szívemben szélcsend honol vihar előtt,
addig a lelkem ne féltsd, mert tudom mi ad erőt!

Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.

Jelszavam igen, bármit mondasz, teszel, csak ettől
érzem a holnap nekem ma kel föl.
Egytől egyig látok, mert nincsen kettes szám
csak első. Kértem ne vesszen kárba belső,
erdő a múlt, most csak úgy tisztá(s)ra mossa
a tudatom az út, amin járunk
a lábunk ha várunk sem érzem hogy rám unsz,
a kábulat ráhúz a szívre, hisz ezért van párunk.
Számunkra számokra érvényes, és többé nem felejtek,
néha csak egy csókig jutok, de..de tudd hogy sze...
szerintem úgyis tudod...
Szeretném százszor átélni,
minden reggel, még egyszer újra,
hogy egyszerre dobban a remény,
hófehér lettem újra, az enyém
a miénk, a zeném a tiéd,
csak akkor roppan a tenyér, ha nem fog másikat
nekem elég ha kinéz
a szememből, szerelem sző hálót világom köré,
koppan a csalódás, pár éve kellett, mert így látok mögé
most. Az élet körém oszt pár szerepet, mégis lapoznék,
hiszen csak te tudod ki vagyok, hogy hová tartoznék,
hová? Nem megyek tovább egyedül, mert kiszállni
nem tud innen ki bekerül, ha lekerül a lepel
látom legbelül az teker aki belesül,
ha egyszer igent találsz, úgy nemek nem érhetnek el.
Társam leszel, ketten a többi ellen, mi mélyen itt bennt,
tudjuk a hibákra az ellenszer igen-igen-igen,
így ne legyen vége soha, holnapunk szó nélkül tovább álmodnám,
többé nem várok rád, nincs köztünk távolság.

Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.