Mindenki csak azzal él, mit örökben kapott.
Legelni sosem fogsz látni bősz vadállatot.
Nem mászik fel a fára hal,
Száját sose hagyja el a dal,
Mégis megér néhány szép napot.
Ha nőtt pár tucat tűhegyes, késéles fogad,
Elropogtathatod vele az érett makkokat.
Ha ügyes a mancsod, fára mászol,
Ha meleg a bundád, sohase fázol,
De ha a hasadra ütsz, az kongó hangot ad.
Ami mindig jól jön, az nem más, csak a tudás!
Egy csárdában így fér meg száz dudás.
Sose lesz bajod, ha helyén az eszed!
Ne félj, ha az ágról a hiéna leszed!
Verembe esik, ki neked gödröt ás!
Vitorlázhatsz, ha van szép, bozontos farkad.
A mókus már ilyen légtornász alkat.
De ha a fejed csak lyukas mogyoró,
A fog, a mancs, a farok semmire se jó.
Megjárja, aki az eszére nem hallgat.
Ami mindig jól jön, az nem más, csak a tudás!
Egy csárdában így fér meg száz dudás.
Sose lesz bajod, ha helyén az eszed!
Ne félj, ha az ágról a hiéna leszed!
Verembe esik, ki neked gödröt ás!