Sáska: Sáska Samu a nevem.
Szervusz, fura idegen!
El ne feledd, azt, hogy az ég szeret!
A tiszta szív lesz minden ékszered és kincsed.

Hajdan világraszóló zenész akartam lenni,
Csakhogy bejött a képbe tücsök barátom, aztán ennyi.
(Ma) már csak akkor sír fel újra lelkem,
Ha összetévesztenek vele engem.

Többiek: Hajdan világraszóló zenész akart ő lenni,
Csakhogy bejött a képbe tücsök komája, aztán ennyi.
(Ma) már csak akkor sír fel újra szája,
Hogyha azt mondod, hogy szöcske, rája.

Vízipók: Kedves Sáska, barátkoznék veled.
Ígérem, hogy megjegyzem a neved.

Béka: Békák tudora vagyok.
Kedvencem a vízijog.
Bármire kérsz, megteszem neked.
A vállaidról leveszem a súlyos terhet.

Tőlem baráti áron vehetsz fel úszóleckét.
Éjjel neked vezénylem a békakórus lágy énekét.
És ha kérded, azt is eltalálom,
Lesz-e újra jégeső a nyáron.

Többiek: Tőle baráti áron vehetsz fel úszóleckét.
Éjjel neked vezényli a békakórus lágy énekét.
És ha kérded, azt is eltalálja,
Várható-e jégeső a nyárra.

Vízipók: Milyen sokoldalú vagy, kedves Béka!
Úszhatnánk egy jót a tóban még ma!

Pók: Én Pók Paula vagyok.
Hálómba kuporodok.
Várom a nagy fekete legyet,
De azt se bánom, ha muslicát kapok egyet.

Sajnos hiába szőttem kalickamintás hálót.
Nem jött se moly, se dongó egészen estig; nem ment a bolt.
Itt csücsültem, s mindhiába vártam.
Tönkrezsibbadt mind a nyolc kis lábam.

Többiek: Sajnos hiába szőtt egy kalickamintás hálót.
Nem jött se moly, se dongó egészen estig; nem ment a bolt.
Itt csücsült, és mindhiába várta.
Tönkrezsibbadt mind a nyolc kis lába.

Vízipók: Kedves Pókné, ne búsuljon kegyed!
Fogunk mi még együtt jó pár legyet!