Végem van, elveszett minden
Mardos a bánat, a szégyen
Megszakad szívem, mert érzem
Hogy nincsen remény
Hidd el, kiskorom óta, ha nézlek
Vágyódom rád, mint egy gyermek
Kérleltem százszor az Istent
Hogy társam te légy
Néztelek a templomban
Szentmise végén
Glóriát rajzolt a napfény
Az arcod fölé
Éveken át ott jártam nyomodban némán
És vártam egy jelre, hogy nézz rám
És tudtam, hogy nincs lány
Ki többet, jobbat adhat nálad
És most, hogy boldogok lennénk
A sors minden örömöt széttép
Egy átok hajt
Megbélyegez, hitvánnyá tesz
Engem is, az ami rád szakadt
Tudják mind mi vagy
Nem leszek a világ csúfja
Visz a bánat messzi útra
Futni, menekülni messze innen
Inni, berúgni, hogy elfeledjem
Azt, hogy hány jó barát fordult tőlem el
Menni, feledni a pillantásod
Két szép szemed, ahogy engem vádolt
Elvész minden, mi az életem volt
Elnyel a távol, nincs maradásom
Fojtogat, kínoz a szégyen
Mennék, de reszket a térdem
A szívemet kéne kitépnem
Hogy mindezt ne érezzem
Mert nincs hitem, nincs mire várom
Nincs helyem, érzem, e tájon
Nincs érzés, mely ennyire fájjon
Csók tüze gyönyör és mámor
Mind, ami volt engem vádol
Mind így lesz a múlté
Hisz nem látlak többé