Fáj, mégis el kell mondanom:
Hogy már máshoz tartozom.
Csak az idő,
Csak a régi nyár
Soha többé nem jön már,
Csak a szívem fáj nagyon
Szólj, amíg meg nem hallja más,
Miért volt a búcsúzás
Ez az egész, ugye ismerős
De ma mégis, légy erős
Látod, én sem könnyezem.
Refr.:
Szerelem el ne hagyj,
Most segíts!
Pokoli éjszakán, bátoríts!
Gyújtsd fel a hajnalom,
Hevítsed át az életemet,
Maradj velem,
Nyújtsd hát a két kezed!
Hagyd. Csak a hangom fullad el.
Csak az élet múlik el.
Csak a világ.
Csak a régi nyár, fakul,
Őszül egyre már
Hisz a tél már oly közel.
Menj, amíg meg nem látja más,
Minek itt már búcsúzás,
Van-e kiút?
Van-e még sugár?
Van-e föld, mely visszavár?
Van-e még megújulás?
Refr.:
Szerelem el ne hagyj,
Most segíts!
Pokoli éjszakán, bátoríts!
Gyújtsd fel a hajnalom,
Hevítsed át az életemet,
Maradj velem,
Nyújtsd hát a két kezed!
Ne bánd!