Lilla:
Mondd el nekem, létezik olyan, hogy örökké?
Zsolt:
Újra és újra arcod nézem már
Csak egy pillantás volt, ami rabbá tett
Nem volt több kérdés és nem volt más választás
Nem enged, érzem én jól
Lilla:
Hány éj, míg a reggel nem visz el?
Tudnom kell, szólj!
Ketten:
Talán átölelsz majd újra, talán lesz még éjszakánk
Talán lesz még tűz, amelyben úgy elégnék
Talán nem bánt majd a holnap, talán jól vigyázol rám
Talán, talán, majd a csókunk tart örökké
Talán, talán, ez a csókunk tart örökké
Lilla:
Újból és újból ezt álmodtam már
És most tűz lett és jég minden érintés
Zs: Minden érintés és
Ketten: Égtem csak lázban
És féltem és vártam
És kértem az éjt, tartson még
Hány csók, míg a reggel nem visz el
Ennyit mondj még!
Talán átölelsz majd újra, talán lesz még éjszakánk
Talán lesz még tűz, amelyben úgy elégnék
Talán nem bánt majd a holnap, talán jól vigyázol rám
Talán, talán, majd a csókunk tart örökké
Talán, talán, ez a csókunk tart örökké
Örökké, örökké, örökké
Bármi hív, többé nem számít már
Egy hely, mi csak ránk vár
L: Minden nap, minden éj
K: Mást többé nem kérek,
Melletted ébredjek,
Szeress és ennyi elég!
Talán átölelsz majd újra, talán lesz még éjszakánk
Talán lesz még tűz, amelyben úgy elégnék
Talán nem bánt majd a holnap, talán jól vigyázol rám
Talán, talán, majd a csókunk tart örökké
Talán, talán, ez a csókunk tart örökké
Örökké, örökké
L: Ez a csók tart majd örökké
Zs: Ez a csókunk tart örökké
L: Ez a csók tart majd örökké
K: Ez a csókunk tart örökké
Talán, talán, ez a csókunk tart örökké