Ma még ismernek, holnap már a nevem sem tudják
Le se szarnak, de ma még a zenéim tolják.
Ilyen ez a világ, te is hallottál róla
Mégis zabálod a hányást és beállsz a sorba.
Neked mit mond egy kép? a kölcsönös érzelmet
Ne a kúrásban keresd az elrejtett érzelmet.
Nem vagyok költő, főleg nem művész
Szarok a pofádra, szimplán ennyi az egész
Mikor az igazat mondom nem engedik a fejesek.
Pedig a földalatt már voltak aranylemezek
Nem tehetsz róla,hogy nem nyitod ki a szemedet
Ezt adta a nyolc év, ezt adták a szemetek.
Mit akarsz még tőlem? én mindenem odaadtam.
Nekem az is elég volt, hogy a kezed foghattam.
Hol vagyok én nyálas, mikor te sírtál folyton?
Még az is zavar téged, ha magamat oltom.

Ref.:
Mint az esti táj, mint a pirkadat
Ma még itt maradt nekünk a pillanat
Mint az őszi szél, mint a hideg tél
Ma még a végtelen engem is utolér.

A terveim, a jövőm egy gyógyszeresdobozba'
A fájdalom, a kín tízszer megszorozva.
Én vagyok az ostoba? én menjek a picsába?
Bármit teszek érted úgy látszik hiába
Azt mondod ismersz, de az igazság más
A hazugságon kívül te semmit sem látsz
Én unom már a szíveket, a mosolygós fejeket
Ez csak álca, emögött nincsen semmi szeretet
Elfelejtett mindenki, túl merevvé váltam
A tudattal ami gyilkol, amit álmomban láttam
A Rap az egyetlen támaszom. miért pont te lennél?
Miért számítsak rád, ha ok nélkül átvertél?
Miért legyek jó, ha te szemét voltál végig?
Miért legyek a tiéd, ha ez már semmin sem szépít?
Túl pesszimista vagyok, nem látszom jó színben,
Mintha elveszett volna minden, amiben ezidáig hittem.

Ref.:
Mint az esti táj, mint a pirkadat
Ma még itt maradt nekünk a pillanat
Mint az őszi szél, mint a hideg tél
Ma még a végtelen engem is utolér.

Ref.:
Mint az esti táj, mint a pirkadat
Ma még itt maradt nekünk a pillanat
Mint az őszi szél, mint a hideg tél
Ma még a végtelen engem is utolér.