Szeretem, szeretem a percet,
amelyik meghozza a csendet,
nem fecseg, senki nem beszél hozzám szavakat.
Kimondom, én is kimondom a szavakat,
nincs erőm, sokszor nincs bennem akarat,
hogy ne várjak, vagy ne gondoljak rosszakat.
Én visszafognám magamat.
Na nézd már,
ki az, aki gratulál!
Ne mondd már,
jól tudom, hogy szimulál!
Na nézd már,
ki az, aki bedumál!
Ne mondd már,
azt hiszi, hogy betalál!
Szeretem, szeretem a percet,
amelyik meghozza a csendet,
nem fecseg, senki nem beszél hozzám szavakat.
Megtöröm, én is megtöröm a csendet,
nincs erőm már tisztelni a rendet,
hogy ne mondjak, vagy ne gondoljak rosszakat.
Én visszafognám magamat.
Na nézd már,
ki az, aki gratulál!
Ne mondd már,
jól tudom, hogy szimulál!
Na nézd már,
ki az, aki bedumál!
Ne mondd már,
azt hiszi, hogy betalál!
Ne nézd, hogy kik kérdeznek,
ne fájjon, amit remélnek,
ne szegje kedved mások
elképesztő gyengesége!
Na nézd már,
ki az, aki gratulál!
Ne mondd már,
jól tudom, hogy szimulál!
Na nézd már,
ki az, aki bedumál!
Ne mondd már,
azt hiszi, hogy betalál!
Ne nézd, hogy kik kérdeznek,
ne fájjon, amit remélnek,
ne szegje kedved mások
kérlelhetetlen egyszerűsége!
Szeretem a percet, ó,
amelyik meghozza a csendet.
Szeretem a percet,
amelyik meghozza a csendet, óóó...