A fél telek
Irigy Hónaljmirigy
Nem költöztél el, megbántalak,
Ha itt maradsz Velem,
Szétcseszed az életem.
Én akartalak, uúúu,
Kikapartam azt, hogy végre már,
Jól lehúzzalak,
Marha vagy, levágtalak.
És fáj a fejed, meguntam régen,
Nem jut itthon nő már nekem,
Keress mást és hagyj végre engem,
Ha meg nem ölsz hát majd megöllek én.
Sosem volt,
Túl jó veled.
Nézd, a több lesz itt az ágyon,
Többé nem kellesz, hozzám ne nyúlj,
A horkolásodat,
Sokáig nem hallgatom.
Én akartalak, kivakartalak,
De többé már,
El nem tartalak,
Rusnya vagy, leváltalak.
Nem akarom, hogy a pénzem vesszen,
És a házat elpereljed tőlem,
A kocsit anyám nevére vettem,
Ha most elköltözöl lesz majd jó világ.
Itt a ház, s a két gyerek,
Meg a féltelek,
Húuúuú.
/A két gyerek / a fél telek/
/S a fél telek / a fél telek/
/A két gyerek/
/A két gyerek/
/A fél telek / a két gyerek/
/A fél telek / a két gyerek/
/A fél telek /
/A fél telek / megy a fél telek/
/Fúú meg a két gyerek/