Már értem,
mit érzett,
hogy történt
és mért?
Hisz itt ült
sok estén,
és szemközt
egy tündér!
Ki ránéz lopva,
s ha kordul a gyomra
már ugrik és tálal és tölt!
Mint hogyha váratni Őt,
csak egyetlen percre is,
bűn volna Isten előtt!
S mielött szóhoz jutna,
hogy kinyögje: fázik!
Ő pattan és fát rak a tűzre!
És mindent a kedvére tenne!
És hamvas! És kedves!
Már értem,
hogy mért ő:
hisz gyöngéd
és szép!
Nem nyafkál,
nem fortyog:
hisz nincs miért:
hisz boldog!
Ha reggel fölkel,
csak annyi a gondja,
hogy eldöntse, mit vegyen fel.
Kiválaszt blúzt és szoknyát,
s jön a nagy kérdés:
a frizura milyen legyen?
Késöbbegy csirkét szemlél
szakértő szemmel,
és töpreng, hogy főzze,
vagy süsse?
S hogy fazékba párolva
jobb - e?
Almával?
Nem! Macesszal!
Már értem,
s ez így volt!
És így volt - tökély!
Mert hol az a férfi,
ki ellen áll ennek?
Látva a nőt,
ki boldogan szenved,
hogy szolgálja Őt,
és életét adná,
hogy egyszer,
csak egyszer,
felnőjön hozzá!
Már értem,
ez minden!
S ha férfi lennék...
Már én is csak őt... szeretném!