Mindenkivel tudatom,
nézd, átok ül a falakon.
Nézd, jövőt mutat a tenyerem,
lásd, rövid lesz a szerelem.
Mindenki alszik, pihen ha fáradt,
süket a város, meghalt az utcazaj.
Rossz ízű könnyek marják a torkomat,
valakit szemben ugyanígy fojtogat
szinte ugyanaz.
Nézz fel hozzám egyik nap,
hogy elvidd a csókjaidat.
Tavaszi illatodat,
ágyamból árnyaidat.
Másképpen cseng a neved,
jó volna hinni neked.
Nem kérem, vidd a kezed,
szedd össze mindenedet.
Nézd, jövőt mutat a tenyerem,
Lásd, rövid lesz a szerelem.
Szomorú szemmel, szomorú szemmel,
figyel a reggel, figyel az éjszaka.
Mi tarthat vissza, melyik ház ablaka?
Kinek az ágya, kinek az illata?
Kihez mész, kihez mész épp ma haza?
Nézz fel hozzám egyik nap,
hogy elvidd a csókjaidat.
Tavaszi illatodat,
ágyamból árnyaidat.
Másképpen cseng a neved,
jó volna hinni neked.
Nem kérem, vidd a kezed,
szedd össze mindenedet!
Nézz fel hozzám egyik nap,
hogy elvidd a csókjaidat.
Tavaszi illatodat,
ágyamból árnyaidat.
Másképpen cseng a neved,
jó volna hinni neked.
Nem kérem, vidd a kezed,
szedd össze mindenedet!
Jó volna hinni neked.
Szedd össze mindenedet!