Mondd, mitől félsz, ha a kezemhez érsz,
a vacogó álmaidból visszatérsz hozzám,
s mögötted könnyes óceán.

Mondd, miért sírsz, kiért sírsz?
Itt vagyok melletted, ha engem hívsz
és várom, Ámor nyila szíven találjon.

Néha érints meg engem,
ahogy érzed, csak ennyi jár.
Néha érintsd a lelkem,
keress, hogy végre rám találj.

Nem kérek mást, nem kell, hogy te is imádj,
csak bújj hozzám és gondolj néha rám.
Nem kérek mást, örökké engem imádj
és bújj hozzám, gondolj mindig rám.

Mondd, merre jár, kire a szerelem vár,
miért nem tudja, hogy rossz sorban áll,
s ha felébred százszor, újra meg újra téved.

Mondd, meddig él, ki vakon remél,
s imádó szívében megdermeszti a tél a lángot,
mire a szerelem vigyázott.

Néha érints meg engem,
ahogy érzed, csak ennyi jár.
Néha érintsd a lelkem,
keress, hogy végre rám találj.

Nem kérek mást, nem kell, hogy te is imádj,
csak bújj hozzám és gondolj néha rám.
Nem kérek mást, örökké engem imádj
és bújj hozzám, gondolj mindig rám.

Bárhova utánad megyek, hogy ott legyek velem,
egyszer észre vedd, hogy én vagyok az, ki érted él
és csak annyit kér: ugyanúgy, Te is szeress!

Nem kérek mást, nem kell, hogy te is imádj,
csak bújj hozzám és gondolj néha rám.
Nem kérek mást, örökké engem imádj
és bújj hozzám, gondolj mindig rám.

Nem kérek mást...