Előbújt a vén Hold tanyánk felett.
Az én kis fiacskám hol is lehet?
Nehéz egy anyának, aki szeret,
Ha felnevelt egy gyermeket.
Hiába tudom, hogy nagylegény,
Azért csak tovább is féltem én.
Akárhol barangol, lesem nyomát
Sziklán és pusztán és zsombékon át.
Nem ringatom, nem is hintáztatom.
Karomba többé már nem zárhatom.
Szabad lett, elillant, kalandra vár,
Nem tudhatom meg, hogy merre jár.
De mégis, ha eljő az éjszaka,
Aggódom, ha mégsem tér haza.
Ki nyugtat meg engem? Ki ölel át?
Ki vigasztal meg egy bús anyát?