Zsiványok dala
János vitéz
Akad minden itt, ami drága: színarannyal tömve a láda!
Áll itten egy nagy hasú hordó, de a kincse nem napraforgó.
Csillog benne száz szám az ékkő, tűzpiros meg égszínű, kéklő.
Néha kicsit ölni kell érte, csizmánk vígan táncol a vérben.
Penge villan, durran a mordály, könnyen adja kincsét, ki holt már.
Állj be közénk nagy lesz a részed! Kezet csapunk még ma is véled.
Mámorít a bor tüzes lángja, igyunk hát a cimboraságra!