Egy vándor vagyok ki, a menyből is el távozot,
Ki nagy reményekel indult, de bukótá változott.
Hibáztam tudom, de Istenem mért tetted?
Nem tudtam még repűlni a szárnyaimat elveted,
Zuhantam a föld felé, de még lenebb jutotam.
Megmondtátok tudom de mégis rosz felé futotam,
Bánom már rég hogy hagytalak elmeni,
Nem kellet volna az életemböl elengedni.
Kűzdeni érted, amig lélegzek és élek,
Anyit kérnék csak, hogy gyere visza kérlek,
Álmomban látlak, te is tudom vársz rám.
Remélem az életben, egy percet még szánsz rám
Hiányzik az ölelés, hiányzik a nevetés,
Mikor megfogja kezem, és a szemembe bele néz,
Csokod várva sirva, álmaimbol kellek fel,
Mert ezt az életet, élni tudom nekem veled kell.

Többé nincsen visza út hozzád láncolt a mult,
A tiéd vagyok mind öröké már,
Bukót angyal lettem én szived megsebzeten ég,
Hisz nekem csak enyi volt ami járt.

Vége mindenek ezt megsem halod,
Mi szivemen a számon ezért bevalóm,
Tettek és szavak itt élnek benem,
Tudom szeretél, mért kellet ezt tenned?
Te sem érted miért, mégis szét váltunk,
Azon a napon szerte foszlot az álmunk.
Kéz a kézben, egyűt dobant a szivűnk,
Uram semi mást, egy esélyt kértűnk.
Szeretném megérteni mindenek az okát,
Ujra heviteni a közös tűzűnk fokát,
Szeretném még látni kedves mosolyát,
Szeretném még érezni ölelő karját,
Bukot angyal lettem nyilnak a szárnyaim,
Bukot angyal, látja még álmait
Álmaimban hozzád láncolt a mult,
Ezért van az hogy töbé nincs visza ut.

Többé nincsen visza út hozzád láncolt a mult,
A tiéd vagyok mind öröké már,
Bukót angyal lettem én szived megsebzeten ég,
Hisz nekem csak enyi volt ami járt.

Nevetnék de nem tudok nem vagy már melletem,
Nem hitem volna, hogy kit szeretek azt elvesztem.
Mijen hamar visz?megrémit a magány,
Mikor a szeretlek hejet, azt mongyák hogy talán,
Nem tudsz mit tenni, bizonytalan a szived,
Azt mondod kellesz ,de már nem ugy érzed,
Átéltem ujra multamat és hiányzol,
Megperzselt lelkemre az élet hiányt szor.
Nem vagy itt rég, de még hallod lépteit,
A bennem élő démonok, a lelkemet szét szedik,
Bukot angyal vagyok elvesztettem szárnyaim,
Letaszitotak fentről eltüntek az állmaim.
Mért van mosoly arcomon?látjátok még itt vagyok,
A tükörbe kell néznem a multam látom megfagyott,
Mert elvakitot érzelmek bönböltek a földbe,
Hisz volt egy lány kit szeretem, de a lelkemet megölte.

Többé nincsen visza út hozzád láncolt a mult
A tiéd vagyok mind öröké már
Bukót angyal lettem én szived megsebzeten ég
Hisz nekem csak enyi volt ami járt