Égszakadás
Kesh
hogy már nem vigyáznak ránk,
vége már a bálnak,
a lelkesedés kiszáradt,
mint belőlünk a báj,
a tér, a hideg táj,
ami kísért most, a csend,
megjelete a jelent
hónapokba, halomba dúl a lét,
miért másztam ide a semmiért?
kevés a megoldás,
egy sem hoz feloldást,
kezd szétcsúszni az ábra,
ennyi sok lesz talán mára,
megmozdult a talaj,
de nincsen semmi baj,
mert ha a rosszabbnak vége,
s itt leszünk végre,
ha leszakad az ég,
messze járunk rég,
ott leszünk fent,
ahol beborít a csend,
s feledésbe vész,
mi máskor füstbe ment
téphetnénk a szánk,
hogy már kialudt a láng,
vége már a mának,
a Napkorong kifáradt,
felakasztva a Hold,
kin az égbolt megtorolt,
minden egyes hazugságot,
mit az éjszakában szólt