1. Ha majd a nappal véget ér, a sötét árnyak éje kél, Előtted minden újjá lesz, meglátod ez csak a kezdet. A rejtett múltra fény derül, a kérdésre válasz kerül, Kegyelmed aki most nem vett, akkor a bánat késő lesz.
Refr.Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll, a kárhozat, vagy élet vár. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már!
2. Az elmúlás mind közelebb és szívet nyugtát nem leled, A félelem késtségbe ejt, a gond és bú magába rejt. A kárhozat félelme űz, a soha el nem alvó tűz. Szíven szúr a felismerés, amit tettél, az mind kevés.
3. Egyedül éled életed, neked nem kellet Istened, A számadás napja jön, balján kinek kell majd ülnöd? Epesztő szomoj, emésztő láz, a valóságra majd felráz. Hiába mondod: Mit tettem?! Hová lett örök életem?!