Még tart a nyár
Horváth Attila
Hosszú hajadon a fény úgy csillog
Szemed,távolba néz,kéklő hegyek után kutat
Gondolatod keresi az igaz utat hozzám.
Még tart a nyár,s a felhők messze szálltak
Lágyan átölelsz és csókra nyújtod szádat
Így jó veled,kint élni a napsugárban
Ha az este jön,itt alszunk el,nem az ágyban,igen.
Hideg szél fúj,messze vagy már,a fénnyel eltűntél
Csak az emlék maradt nekem,a fény,a fény,eltűnt a fény.
Nem hittem el,hogy mást is megszerethetsz
Azt gondoltam,jó,ha én velem lehetsz
De tévedtem én,nagyon gyorsan elmúlt a nyár
Nem jössz felém,csengő hangod nem hallom már soha.
Hideg szél fúj,messze vagy már,a fénnyel eltűntél
Csak az emlék maradt nekem,a fény,eltűnt a fény.
Hófedte táj,a tél oly hideg már
De tudom eljön majd egy újabb forró nyár
De már nem veled,te nem gondolsz rá,mi volt tavaly
Fenn a hegyen,a tél már új havat kavar,elmúlt ismét egy év.