Rád nézek, és mosolyogj néha rám!
És én látom, túl a szemeden lelked vidám.
Olyan tiszta még a szerelem, bízzál hát,
Nincs árnyék még a szíveden – ne is várd!
De ne felejtsd el azt, van még, ki más utakat jár,
Mosolyodat szórd hát szét, van, ki erre vár!
Otthonunk úgy sincs még, hazánk a mindenség,
Mosolyod szórd hát szerte szét!
Hát lásd meg, és mosolyogj néha rám,
Ígérem, nem percekig leszek vidám.
Ha lehet, nézz rám, és hozz nekem, ha lehet
Egy új és tiszta helyet,
Mert kell, és te tudod, hogyan tegyed.
De sose felejtsd el, hogy van még, ki más utakon jár!
Mosolyodat szórt hát szét, van ki erre vár!
Otthonunk úgy sincs még...
Így leszek boldog csak, s nem leszek többé rab,
Bár mosolyod rég börtönben tart.
Szemed a két ablak, lehunyod, mégsem vak,
Mosolyogj, s fent is kél a nap!
Otthonunk úgy sincs még…