Messze földön, hóborított zord hegyek tövén,
Völgy zugában, kis faházban éldegélek én.
Műhelyemben sustorogva kandalló lobog,
Kósza árnyként táncot lejtenek a bútorok.
Kereplőt és szalmabábot fabrikálok ott.
Kifaragok kőrisfából sok mókás állatot.
Postaládám minden este újra megtelik;
A sok kívánság – tőletek – levélben érkezik.
A rénszarvasok megérzik, ha eljött az idő.
Türelmetlenül dobognak, miközben szárnyuk nő.
Hajnaltájban fütyörészve a szánt megrakom,
A csomagokkal bekopogok minden ablakon.
Azért hozok édességet, hogy emlékezzetek,
Szüleitek mennyi mindent tesznek értetek.
Édesítsétek meg életüket minden nap!
Ha jók vagytok, anya, apa ajándékot kap.