Az óvilági földtekén egy büszke város áll,
Hol két testvér uralkodik, felváltva két király.
Polüneikész és Eteoklész.
Ikrek ők és mégis kész a vész!
Az egyik, amikor eljön az idő, nem adja a kulcsokat át,
De be is pipul ezen, no meg hadat üzen a bátyus, aki felszívja magát.
Na persze kűzdenek ezek. Az ég beleremeg, s a földön a halál arat:
Fáj két pasi teste, s mire jön az este, élve egyik se marad.
Nevetve jő a harmadik, ki így a trónra lép.
Addig senki sem jegyezte meg Kreón nevét.
Az egyik holt királyt feldícsérteti,
Másikát temetni se engedi.
A két pasi huga furcsa figura, no persze temetni akar,
Erre rág be a király, és terjed a viszály, a csetepaté, a zűrzavar.
Belesegít, hogy a királyfival jár a kiscsaj, aki mindezekről tehet,
Hát jó szórakozást, és tegye el a tojást, mert minket únni nem lehet!