Milyen egyszerű..., csak egy szó
Egy szó, mit annyiszor kigúnyolunk
Egy szó, mit oly sokszor megalázunk
Mégis mindig tiszta marad
Csak maga a szó: szerelem
Mennyi álmot sző a bús emlékezet
Hányszor ébren ér a hajnal
Hányszor indultam, hogy hozzád elmegyek
De maradtam az álmaimmal
Nem tudsz semmit arról, hogy nálam nincs közöny
Hangod most is egyre hallom
Nem tudsz arról sem, hogy a forró búcsúkönny
Megfagyott az arcomon
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat
Hidd el, hogy nem kerestünk volna új utat
Hidd el, hogy értelmetlen órák múlnak el
Nem jó ez így senkivel
Vándorol a Nap és arany köntösét
Ráteríti majd a Földre
Szomorú, mert nem találja kedvesét
Látod, mégsem hull a könnye
Ülök egymagamban, s arra gondolok
Téged hol talál az alkony
Ülök egymagamban, s nyugtalan vagyok
Mert hiányzol nekem nagyon
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat
Hidd el, hogy nem kerestünk volna új utat
Hidd el, hogy értelmetlen órák múlnak el
Nem jó ez így senkivel
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk
Hidd el, hogy egymás nélkül úgy is elveszünk
Hidd el, hogy nem lesz az majd őrült pillanat
Ha visszahozzuk az álmokat
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat
Hidd el, hogy nem kerestünk volna új utat
Hidd el, hogy értelmetlen órák múlnak el
Nem jó ez így senkivel