Részegesnek, csavargónak tart engem az egész világ,
Pedig az én kalapomon sosem hervad el a virág.
Szervusz, kutya világ, vedd le rólam a szádat,
Én elmegyek katonának,
Nem siratnak meg a lányok.
Mikor mentem Doberdóba, mindig azon gondolkoztam,
Ki lesz az én útitársam, ki megássa a síromat.
Majd lesz útitársam a kedves pajtásom,
Ki megássa a síromat a doberdói hegy aljában.