Midőn Havannában hajóra szálltam én,
Elbúcsúzni akkor senki se jött felém.
Egy árva kis galamb mellettem felrepült,
Csodás utamon csak ő kísért egyedül.
Ablakodra pihenni száll egy galamb,
Simogasd, csókold, mintha én lennék ott magam,
Tartsd minden jóval szerelmes szóval szegényt,
Ő viszi számodra,pihegve a reményt,
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én ,
Óh,gyere vélem aranyos lélek oda, hol élek én.
A jó isten minket bizonnyal megsegít,
csodás szerelemmel áldja meg életünk,
Csodás szerenádban dalol a fájdalom,
A szél viszi halkan szerelmes szárnyakon.
Te benned bíztam,te érted élek csupán,
úgy fáj a szívem egy elfelejtett csók után!
Te vagy az életem,halálos végzetem,
óh ,gyere velem aranyos lélek,
mindenem vagy nekem!
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én csak,
Gyere vélem aranyos lélek, oda, hol élek én!