A csendnek vége már,
Mindenki bátor szavakba bújt,
Az arcokat nézem rég,
Mindegyik fáradt, s túl szomorú,
Szemükben félelem,
Talán már készül valahol a rend,
Amely majd magunktól véd,
És hideg csendet teremt.
Ez még itt nem Amerika!
Ez még itt nem Amerika!
Hiába vársz, hiába vársz,
A titkot mielőtt kimondanád,
Valaki kézen fog és a falhoz vezet,
S kezed lassan a tarkódra teszed,
Vigyázz!
A barikád újra áll,
Talán most egyszer vértelenül,
Semmik vagyunk, semmik leszünk,
Ez még sikerült,
Az utcák hangosak,
De vajon mi vár a sarkon túl,
Talán már ássuk a saját sírunkat hangtalanul.
Ez még itt…
Kérlek, vigyázz rám,
Lehet, hogy veszélyes vagyok,
Ki tudná féken tartani
Őrült indulatom,
A falak nyirkosak,
És tarkóra téve a kéz,
Az indulók újra szólnak,
És egy hang nyugalomról beszél.
Ez még itt…