Négy vándor jár körbe-körbe,
egymást mindig megelőzve,
megérkeznek minden évben,
ki-ki az ő idejében.
A tél fehér takarója,
vetéseink fagytól óvja,
megbirkózik a hideggel,
szánkózik a sok kis ember.
Tavasszal a világ éled,
kizöldülnek mezők, rétek
bimbó serken, rügy kipattan,
hancúroznak a szabadban.
Nyáron kenyér, gyümölcs érik,
ének szárnyal fel az égig,
tüzel a nap egyre jobban,
lubickolunk hűs habokban.
Ősszel a táj piros, sárga,
százféle színt ölt magára,
zörgő levél hull a fákról,
s újra itt az első vándor.
Négy vándor jár körbe-körbe,
egymást mindig megelőzve,
megérkeznek minden évben,
ki-ki az ő idejében.