Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…

Az úton apró léptek, a szemek kérőn néznek;
megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek.
Azt mondták régen: Szeretnek, de az otthon már nem menedék
Terror ház lett belőle és sehol nincsen fedezék!
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Mindennap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek
rég meghasadt az álomkép mit elmosott a rettegés,
rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés!
A boldogság nem tettre kész, az idegpályák bomlanak,
A kártyavárak omlanak, összeroppannak a gond alatt
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás?
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult..
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják!

Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…


Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, Ellenállni nincs értelme..
Börtönben a gyermek lelke kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekvés esélytelen, a jóra nincsen kilátás
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek?
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban..
A kicsiny összegörnyedve, egy imát motyog halkan..
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy a homlokára esténként a fájdalom ad csókot...
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot...

Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…

Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…

Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…