Harangszó az esti szélben,
alkonypír a hegyeken.
Virág, amit félbetéptek
és egy régi szerelem.
Mennyi, mennyi fájó emlék
gyötri most a szívemet.
Zúg a harang, zúg a szél,
még egy perc és itt az éj,
s nem oszthatom meg veled.
Harangszó a déli fényben,
milyen szépen muzsikált,
és a nép a templomtéren
mennyi minden jót kívánt.
Itt az út, mit együtt jártunk,
itt a ház a domb ölén.
Virág nyílt a kerteken,
nem változott semmi sem,
csak mi ketten, te meg én.
Lá-lá-lá… (bim-bam)…
Itt az út, mit együtt jártunk,
itt a ház a domb ölén.
Virág nyílt a kerteken,
nem változott semmi sem,
csak mi ketten, te meg én.
Virág nyílt a kerteken,
nem változott semmi sem,
csak mi ketten, te meg én.