Refrén (Horus):
Annyira fáj hogy, nem lehet a kezed a kezemen, örökké,
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.
Annyira fáj hogy, nem lehet az időt megfogni, ha kérem,
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem.


Carp-E
Azt kérted, hogy örökké, de a szerelem az nem ilyen,
Én nem hagynálak el, de most már tudom, Te igen.
Nem olyan, mint a filmekben, akkor sem, ha úgy néz ki,
A hit, hogy mégis igaz, segíthetett túlélni.
Örökké, bennem az ígéreted él még,
Talán akkor is ez lenne, ha száz életet átélnék!
Neked csak egy szó volt, kimondtad már ezerszer,
Nekem meg úgy fáj, hogy már soha nem ereszt el...
Örökké! Erre kelek reggelente,
Mert örök börtön, amibe a szerelmed eltemetne,
Még ma is várok Rád, csak nézek ki az ablakon,
Azon gondolkodom, vajon lesz e másik alkalom.
Talán nem arról szólt, hogy velem vagy egy életen át,
De egyszer visszajössz, tudom Veled élhetem át,
Minden ígéreted, mindazt, amit elhittem,
Örökké melletted, a hiányod így enyhítem...


Refrén (Horus):
Annyira fáj hogy, nem lehet a kezed a kezemen, örökké, (örökké)
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.(mielőtt mennél)
Annyira fáj hogy, nem lehet az időt megfogni, ha kérem, (ha kérem)
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. (ha fordul az érem)


Shady
Kint süt a nap, de rám örökké sötét felhők lesnek,
Még Te vigasztaltál azzal, hogy örökké nem eshet,
Mégis, örökkévalóságnak tűnnek azok az estek,
Melyek nélküled üressé és hallgataggá tesznek.
A temérdek rossz összezúz, ezt égetem most papírra,
A szavakat felnagyítva, ami a szívemet szétszakítja.
Hasítja ketté, és ha összeforr is majd egyszer,
A lelki sérv az elkísér, és ott marad a nagy sebhely.
Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogy ha majd szeretni kell!
Szívtelen, minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok…
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már???
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom hová vezet, ha az érzéseim vállalom.


Refrén (Horus):
Annyira fáj hogy, nem lehet a kezed a kezemen, örökké, (örökké)
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.(mielőtt mennél)
Annyira fáj hogy, nem lehet az időt megfogni, ha kérem, (ha kérem)
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. (ha fordul az érem)


Horus
Nem fogadhatom el, nem is bújhatok el,
Nem menekülök előled, csak így juthatok fel,
Amíg a bánat játszik ellenem csak rossz lapot kever,
Ha látod elszaladni, integess, ne nézz vissza haver.
Olyan messze jár a jó, de itt vagy nekem, kár a szó,
A tűz megéget, hozzád ér, elfordul a hajó.
Csak ketten maradtunk, csak párban indulhatunk el.
(Héj!)
Napok telnek el, és napok válnak évekké,
Szüntelen szomorúságom nincs, ki megérthetné.
Mint mennydörgés az égben, úgy rázza meg a szívem,
Mi után áhítoztam csak egy karnyújtásnyira van tőlem,
Lábam földbe gyökerezve, mikor együtt indulunk el,
Bár könnyezem, de, hála nélkül nem szállhatunk fel.
Darabokra tépsz, minden darabka egy év,
Minden szilánk egy perc, de így szép,
Csak annyira...


Refrén (Horus):
Annyira fáj hogy, nem lehet a kezed a kezemen, örökké, (örökké)
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.(mielőtt mennél)
Annyira fáj hogy, nem lehet az időt megfogni, ha kérem, (ha kérem)
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. (ha fordul az érem)

Annyira fáj hogy, nem lehet a kezed a kezemen, örökké, (örökké)
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.(mielőtt mennél)
Annyira fáj hogy, nem lehet az időt megfogni, ha kérem, (ha kérem)
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. (ha fordul az érem)