Szenvedtem már annyit,nem tudok kezet nyújtani
A család a legfontosabb értük tudok meghalni.
Minden amit tettem az reménytelen volt,egy darab
szavad sem volt ami igazi volt.
A bűneim az álmaim mind reménytelen voltak,
szemedben egy csillagért kergettem a holdat
Sok bűn volt mit elkövettem azért meg is bűnhődtem
nem értettem semmit kavartam az életet.
Most már megláttam benned az igazit,s
rájöttem hogy nekem nem te vagy az igazi.
Hiába is próbálnál engem meghódítani
az életet nem lehet egy fához ki láncolni.
Menj el,látni sem akarlak érted megtettem mindent
még kopjafán is voltam.
Bilincs volt a kezemen,és nyakörv volt a nyakamon
Olyan voltam mint egy kutya kit nem engednek
szabadon.
Sőt sokszor veled voltam a beteg család hejet
Téged választottalak sok mindenki mellett
De rájöttem már rég hogy mind ez nagy hiba volt
minden amit tettem az ökörségem sarja volt.
Fuss el,nagy kár hogy nem tudod jóvá tenni
nehéz lenne ezután a szép arcodat bámulni.
Hidd el,mindkettőnknek jobb lesz
te szabad leszel rólam pedig leveszik a bilincset.
Az áradat a bűneimnek elöntötte szívemet
Átgondoltam mindent mit és hogyan tettem.
Az élet csak pár pillantás és én élni akarok
mert ha én veled vagyok,nem engednek szabadon.
A bűnök tudatában égeted a szemedet,
tudd meg hogy sokkal rosszabb most én nekem.
Hiába is mondasz vigasztaló szavakat
Te magad is jól tudod nem lehetek így szabad
Azért mindent köszönök, sok dolgot tanítottál
Kivel barátkozzak és kit szóljak le durván.
Ezzel fejezem be rapem nem sok szeretettel
Teletettem életed sok kalanddal és kinccsel
Ennek vége bébi nem fogok hazudni
hiányozni fogsz, de ezért fogsz te futni
fuss elfuss el,már nem akarlak látni
Nem kell a vigasztalás hogy élvezted a fázist
Ezért teszek tönkre mindenféle bázist
ami engem összeköt egy magadfajta emberrel
megvalltam a templomba ezerszer hogy szeretlek
ezért fuss el bébi és mond ki hogy szeretsz e.