Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
S hajlong a szélben a hongavirág,
Nyaldossa lábszáram, s férfias combom,
'Hogy délcegen állok a hegy oldalán.
Antennás mellszőröm adását fogod ,
Válaszol rá a szép antennás bimbód,
Whiskytől párás az ajkaid csókja,
És szerelmet habzik a söröskorsód.
Szép, letűnt időktől illatos szakállam
Sörtől, haggistől, whiskytől virul,
Te vállamra borulsz a suhogó szélben,
És fellibben kiltem, hogy orcád elpirul.
Állok, és állsz, és áll, és állunk,
És percek kérdése, hogy eggyé is válunk,
A szitáló eső az arcunkba loccsan,
És szerelmünk kéjednek vizében toccsan.
Refr.:
Ó, szép szerelmem,
Én szép felföldi lelkem!
A mennyhez ily közel
Csak tevéled jutok el,
Sem mással, sem máshol nem jó nekem.