Ahogy mondod édes elég rég alacsony az ár
Egy kedves szóval könnyedén nyílik a szíven a zár
Hisz úgyis ebben a tömegben áll akiről álmodtál
Meglehet hogy nem keres vagy csak épp egyszerűen nem talál
Megint egy reggel minden álmomba úgy beleragadtál
Lefő a kávém míg a fejemből lebotorkál
Egy emlék rólad ahogy a nyelveden olvadt a jég
Te úgy hazudtál egyre többet és én így lettem egyre őszintébb
Van aki tervez és van aki él
Van aki mer de van aki csak remél
Mondd mennyi álmot hord még szét a szél
Amíg az ember él
Egy kis mérget égetek el már úgysem érdekel
A holnap… te sem vagy…
Róluk meg mit mondjak
Aki csak itt volt és kirabolt
Vagy aki itt van romokban
Nem kell felébredj ha teheted hogy gyerek maradj
De ne nézz úgy rám mintha én lennék az az alak
Aki sosem tett eleget kinek a kasszánál
Mindig kisebb a rész
Nekem nem lényeg de úgysem érted
Ha mindenkit csak e szerint mérsz