Vers:
Felemelt kézzel a tükörben állva
Az életed lehet az egyetlen álma.
(Az életed lehet az egyetlen álma.)
(Egyetlen…)
Szemben állva a válaszra várva
A lelked a fele és a tested árva.
A képen a szellem visszanéz beléd,
De az elméd zárva, (az elméd zárva)!
Refrén:
Nézel a nagyvilágba
A tükörképednek ordibálva,
Nézd meg, már nem vagy árva!
Csak szellem az emberi testbe zárva.
(Már nem vagy árva)
Térdelsz az éjszakába’,
Elhagyott, üres szobába’,
Kérdezd meg magadtól kiabálva:
(Na most mi az ábra?!)
Vers:
Hallod a fényt és látod a hangokat,
Gyönyörű a káosz, gyönyörű forgatag.
(Gyönyörű a káosz, gyönyörű forgatag.)
(Gyönyörű…)
Hallja a hangod, látja az arcodat,
Az ő feje tiszta, de örök hallgatag.
A képen a szellem visszanéz beléd,
És a jövőd ingatag, (a jövőd ingatag).