Azt hittem, hogy elmúlik, de nem múlt el,
mert mért is múlna el
az érzés
hogy könyörtelen, szép szemek
igazgatják életem
pedig a szépség
néha eltűnik egy perc alatt, úgy, hogy
nyoma sem marad, és onnan már
nem utazhat el, niincs több kétség,
nincs több kétség
Azt hittem, hogy oltogat, hogy legyek végre
boldogabb, mert az éhség
az csillapodik egy perc alatt
a gyomorban mégis megmarad
az ismerős remegés
hogy hogy szúrtunk el áveket
és egyáltalán éveket?
Nincs több kérdés. Nincs több kérdés.
Azt hittem, hogy nem hiszek semmiben, erre
elviszem magammal
az ébredése illatát, és azt, hogy hogyan villan át
e gyönyörű angyal
a réteken és a kertemen
és nem tudja, miért jó nekem
ha szívem csak úgy reng belé
mert nincs több szépség, rajta kívül
nincs több szépség
Könyörtelen vagyok, könyörtelen vagyok,
ha nem vagy itt velem...