Na jó, legyen végre jó dolgunk
törjön ránk a szép idő
felejtsük el, hogy milyenek voltunk
s hogy mi is történt ezelőtt
igyál meg mindent, amit eléd teszek
de azért egyél is valamit, babám
és árulj el mindenkit, akit lehet
és vegyél vért a szív jobb oldalán
csak arra kérlek, csak arra kérlek:
Szépséged ne habzsold mohón...
Mert bizonytalan utazókból
a végén biztosan földlakók leszünk
és ott lent, jó mélyen, a porban
senkit nem zavar, hogy mit teszünk
magunkkal
Én nagyon szerettelek.
De hát múlékony a vágy,
nem is hittem volna, hogy ennyire,
hát gyilkolásszál mást tovább,
csak arra kérlek:
Szépséged ne habzsold mohón...
Úgy halunk meg, ahogy éltünk.
Minket nem zavar a társas magány.
pedig mi is lehettünk volna arany sarkantyúk
Isten vágtató lován.
Úgy néz ki, most minden elúszik
de a szenny is megy tovább
nézi ezt valaki fentről, és elégedett
hogy nem lehet már ostobább,
csak arra kérlek, hogy ne hazudj már, mert
nekem jobban fáj ez az életemnél.
Nélküled nincsen semmi más,
nem marad, csak pusztaság, ahova lépek
nincsen tisztaság nélküled
csak sáros pusztaság.