Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Nóra táskája
Vidámpark
Nóra táskájában, lepusztult pompájában
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte-széjjel
inkább legyen jól nevelt, még egyszer, utoljára.
Most bújócskázik csendesen, és panaszkodik, hogy
ő mért nincs itt velem, aztán elhallgat, mert
választ úgy se vár: ezt ígéri az én kis életem.
Nóra szép szemében végre nem csak magamat néztem,
csak az életem kevert, ahogy szokta, össze-vissza mindent,
mert belecsempésztem a mérget, na és a holt idők során a kérget
kövérre hizlalta a szívem, az a hülye szívem, az a hülye szívem,
de most szelíden, csendesen retteg
hogy ő nem lesz itt velem,
aztán elhallgat, hisz választ úgy sem vár:
ilyen szelíd lett az én kis életem.
Nóra táskájában majdnem ott volt, amire vártam,
mondjuk az illat és az íz, mondjuk az illata és az íze,
és ő sincs messze persze, csak néha nincsen hozzám mersze,
ahogy ezt Zsoltika elképzelé,
de most tényleg szelíden, csendesen,
fokozom inkább: NAGYON szelíden, csendesen,
hallgatom, mikor lszik már valahol,
ilyen gyáva lett a kis életem.
Nóra táskájában, lepusztult pompájában
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
( s még mennyi mással)
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte széjjel,
inkább legyen jól nevelt, még egyszer utoljára.
"Bújócskázzál csendesen.
Panaszkodjál, hogy ő mért nincs velem,
de inkább hallgassál, ha választ úgy se vársz,
és őhelyette ne ígérj semmit, kis életem.
MOST ROBBANJ, VILÁG!"
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte-széjjel
inkább legyen jól nevelt, még egyszer, utoljára.
Most bújócskázik csendesen, és panaszkodik, hogy
ő mért nincs itt velem, aztán elhallgat, mert
választ úgy se vár: ezt ígéri az én kis életem.
Nóra szép szemében végre nem csak magamat néztem,
csak az életem kevert, ahogy szokta, össze-vissza mindent,
mert belecsempésztem a mérget, na és a holt idők során a kérget
kövérre hizlalta a szívem, az a hülye szívem, az a hülye szívem,
de most szelíden, csendesen retteg
hogy ő nem lesz itt velem,
aztán elhallgat, hisz választ úgy sem vár:
ilyen szelíd lett az én kis életem.
Nóra táskájában majdnem ott volt, amire vártam,
mondjuk az illat és az íz, mondjuk az illata és az íze,
és ő sincs messze persze, csak néha nincsen hozzám mersze,
ahogy ezt Zsoltika elképzelé,
de most tényleg szelíden, csendesen,
fokozom inkább: NAGYON szelíden, csendesen,
hallgatom, mikor lszik már valahol,
ilyen gyáva lett a kis életem.
Nóra táskájában, lepusztult pompájában
csak az életem hever, kis cuccaival összebújva
( s még mennyi mással)
mert belecsempésztem az éjjel,
hogy ne hulljon szerte széjjel,
inkább legyen jól nevelt, még egyszer utoljára.
"Bújócskázzál csendesen.
Panaszkodjál, hogy ő mért nincs velem,
de inkább hallgassál, ha választ úgy se vársz,
és őhelyette ne ígérj semmit, kis életem.
MOST ROBBANJ, VILÁG!"
kapcsolódó videók
keressük!
