Helló, szia, hogy vagy, régen láttalak,
sápadtnak tűnsz, mint akinek ártanak
az olyan mondatok, hogy helló, szia, hogy vagy,
meg hogy mi leszel, ha nagy leszel, vagy hogy
kitekerem a nyakad, béna barom állat,
kezeit csókolom, jaj, ezer bocsánat,
fiam, fiam, te úgyis képtelen,
miért egy nagy rakás csak az életem?!
Nem elég az akarat, ha nincsen elég kereked,
melyik pina, fasz tudja, hogy lehet-e még gyereked,
sietni kell, cseszed, hogy elérjed a jó buszt,
az Isten se jókedvébe' gyurmázta a glóbuszt.
Ha nem bírod elviselni már…
Lyukat beszél a hasadba minden hülye barom itt,
mert mindenki tud valami tutit vagy hű de baromit,
csak azt nem tudja, hogy az a lyuk a hasadban mire jó,
ez az élet, ahogy vesszük, audio-video,
beborítnak a képek, és dübörögnek a hangok,
mégis minden távolinak tűnik, mint ide Bangkok,
mert arról is csak beszélünk, beszélünk, beszélünk,
közbe mégse tudjuk, hogy minek élünk, -lünk, -lünk.
Ha nem bírod elviselni már…
Anyu, apu, nagyapu, a csajok és a haverok
ezt üzenik, azt üzenik, azt se tudod, ki vagyok,
mégis amit hablatyolok, bármennyire blabla dolog,
azt is benyeli a fül, ami a fejeden ül.
Káromkodik, aki dühös, kiköpi a mérgét,
könyörög, akinek a pia öli a férjét,
vizsgaszituban, aki dadog, az ugye lúzer,
gyere ide bogaram, vagy villámgyorsan húzz el!
Apacuka fundaluka fundakávé kamanduka,
nincsen olyan pillanat, hogy valahol ne lenne duma,
Apcuk fundaluk fundakávé kamanduk,
nem tudom, hogy minek, de amit lehet, kimondok.
Ha nem bírod elviselni már,
hogy minden száj csak folyton jár,
hát fogd be végre már!