Tévelygő árva lélek! Jeruzsálem bús fia!
Ronggyá olvastad, mégse nyílt meg elméd előtt a Biblia.
Tórád a mankód, falod az Igét, míg fér beléd.
Máglyára vetnéd, ha csak egy szavát is értenéd.
Mikor már bűneid nem birod el,
Keresel mást, akit megkövezel.
Magadnak mentségül törvényt hozol,
Vérbosszút forralsz, míg imádkozol.
Messiást kiáltasz, bőszült katonát,
Törje szét Rómában gyűlölt rabigád.
Vagy vársz sápadt, vézna, pengeajkú szentet,
Aki másnak tiltja, mit néked enged.
Ébredj fel Ember! Ébredj fel végre!
Komor zugodból nézz fel az égre!
Nem épül gyarló vágyakból szentély,
Közel az üdvösség, bízz és ne félj!
Halljad hát a jó hírt, az Úr üzenetét:
Megbocsáttatnak vétkeid,
Megváltót küld a fenséges ég.