Gyermek született Betlehemben,
Zengjen minden szív glóriát!
Atyánk küldte el közénk a fiát,
Ő, aki hazavisz a mennybe.
Hosszú az út, távol a cél,
Véle a nyáj majd mégis révbe ér.
Dús üde rét füve zöldell,
Forrás fakad odafent,
Lágyszavu zsoltárt dalol el a fény,
És vele dúdol a csend.
Távol a cél, hosszú az út.
Tikkad a nyáj, ám enyhet nyújt a kút.
Bort ad a szomjuhozóknak,
Léptük vezeti tovább,
Isten igéje szivükig elér,
Újra erőt kap a láb.
Igazság bölcsője, egyszerü jászol,
Kisded Megváltónk fekhelye,
A rád szomjazót, a nyíltszivü pásztort
Elvezeted a kegyelemre.
Szűk a csapás, mély a mocsár.
Láp közepében lábunk félve jár.
Elnyeli azt, aki retteg,
És nem követi urát,
Ám mivel őt is szereti Atyánk,
Megmenekíti juhát.
Szürke az ég, illan a fény,
Mégse feledd, hogy mindig van remény.
Egy nap az Ég Ura hozzád
Elküldi a követét;
Jászol öléből kicsi csecsemő
Nyújtja feléd a kezét.