Mátyás: Fia zsold sincsen már. Ma a német majd vár.
Vessünk hát kockát, hogy múljék az idő!
Minek izgulnánk rajt'? Látjuk, jön-e majd.
Játsszunk, míg értünk nem jő!
Urak: Gurítsd el kockádat, aztán remélj!
Tán jót is hozhat rád ma ez a bolond éj!
Minek izgulsz, hisz a végzet keze biztosan utolér!
Rettegned a vak sorstól, mit ér?
Mátyás: Urak, elnyertem mind, ami pénzt látok kint.
Mégiscsak zsoldot kap minden katonánk!
Hamar osszátok szét! Nagy volt ma a tét,
De gondolt ránk jó Patrónánk!
Urak: Fizess és békélj meg! Elment a tét.
Átkoznod, gyűlölnöd, minek a szerencsét?
Hova futnál, ha a végzet keze már a zsebedig ér!
Korholnod a balsorsot, mit ér?
Katonák Beckensloert hurcolják be, és Mátyás elé dobják. Térdre esik.
Beckensloer: Kegyelmezz, hiszen a háború véget ért.
Irgalmazz, bocsáss meg szörnyű bűneimért!
Szilágyit elfogták, Bizáncba hurcolták,
Lefejezték őt a szultán színe előtt.
Garai nádort meg szélütés ölte meg.
Nincs már több ellenség, szétoszlott a sereg!
Így a galád ellenfél, Szép Frigyes is békét kér,
S a szent koronát most önként téteti rád.
Mindössze csak annyi feltételt szabna,
Miközben felséges fiává fogadna;
Nyolcvanezer aranypénz, csak ez, mit vár!
S ha magtalan halnál meg, trónod rászáll.
Mátyás: Jó hírt hoztál. Beckensloer, állj fel már!
Aki engem szolgál, az a hon pártján áll.
Nagy Sándor sem hordott ily szent koronát.
Aki hűségben jár, sosem érheti kár;
Áldott lesz örökkön át!
Urak: Frigyestől hogy telhet ily dőreség!
Csak Mátyás győzhet, hisz oly fiatal még!
Katalin lesz az az asszony, aki megszüli a fiát!
Vele alapít dinasztiát!
Urak: Fogadj csak Mátyásra,
Nincs tévedés!
Ő mindig győz majd,
Mert pokoli szerencsés!
Katalin lesz az a hitves,
Aki megszüli a fiát!
Rá alapít dinasztiát!
Mátyás: Magyarország!
Érted ég szívem!
Izzó, hű lelkem
Szentélyedbe helyezem!
Induljunk hát!
Hazahozatom a koronát;
Mit hív népem várt!