Beckensloer: Megállj, bolond! Szólnom kell veled!
Markal: Miért kéne? Te vagy bolond, ha ezt képzeled!
Beckensloer: Neked ugyan jól felvágták nyelvedet!
Markal: Neked meg torkod is elvágják, ha engeded!
Beckensloer: Hogy mersz velem így beszélni, te hálátlan eb!
Markal: Buda száz kutyája közt nincs nálam kedvesebb.
Beckensloer: Bolond vagy, mint gazdád, aki miránk hagyta száz baját!
Markal: Távol, délen harcol a törökkel, védi e szent hazát!
Beckensloer: (mézesmázosra vált) Persze, így van, bocsáss meg! Mindent érte teszek.
Arról szólnék, mi lesz majd, ha visszaérkezett!
Mátyás nem királyi sarj! Mindenhol lenézik.
Egy üstökös, mely felragyog, aztán elenyészik.
Nem bocsátják meg neki, hogy kisnemes fia.
Egy királyi házba kellene mielőbb beházasodnia.
Markal: Tudod jól, hogy több udvarnál megpróbálkozott.
De még a kis Milánóban is kosarat kapott.
Beckensloer: Most Nápollyal tárgyalunk, mert nem adhatjuk fel!
Markal: Értsd meg végre, püspök, ez engem nem érdekel!
Beckensloer: Nápoly urának leánya jó eszű és fiatal.
Markal: Vadkeletre házasodni egy úrhölgy, mondd, mért akar?
Beckensloer: Hidd el, jó vásár Beatrix! Aragón királyi vér!
Markal: Borbálához mérve sajnos hajítófát sem ér!
Beckensloer: (begurul) Látom kár beléd a jó szó! Végeztem veled!
Markal: Végezz velem, mert amig élek, bajt hozok csak neked.
Beckensloer: Ki örökli Mátyás jussát?!
Markal: Az is meglesz.
Beckensloer: De ki???
Markal: Jó Borbála nemsokára fiút szül neki.