Kar: Lux aeterna luceat ei Domine.
Cum sanctis tuis in aeternam.
Ei in aeternam, quia pius es.
Bakócz: Szomorú gyásznap! Szólni sem tudunk.
Oly hirtelen halt meg felkent, jó urunk.
Kar: Dona ei Domine
Dona ei requiem aeternam.
Bakócz : Odavan Hunyadi Mátyás,
Kihunyt a csillag Buda felett.
Helyére akad-e majd más,
Aki e szép haza ura lehet?
Homályt ont ránk a félhold,
De eddig gyönge volt,
Ameddig fönn e csillag trónolt,
Vakított, fénye messze hatolt.
Egekig száll panaszunk,
Virradatot hoz-e bús hajnalunk?
(Boldogasszony) anyánk, te légy velünk!
Ó, Boldogasszony, könyörögj érettünk!
Kar: (közben)
Et lux perpetua, et lux perpetua,
Et lux perpetua, luceat ei.
Et lux perpetua, et lux perpetua,
Et lux perpetua, luceat ei.
Et lux perpetua, et lux perpetua,
Et lux perpetua, luceat ei.
Nemesek: (közben)
Boldogasszony
Könyörögj érettünk!
Boldogasszony
Könyörögj érettünk!
Könyörögj érettünk!
Markal jelenik meg irreális fényben. A színpad rajta kívül lassan elsötétül.
Markal: Királyunk meghalt és árva a nép.
Mohácsnál szép hazánk tüskébe lép.
Budára is benyomul csellel a szultán,
És a korona Habsburgra száll.
A császár Bécsből rak ránk rabigát,
Leverve Rákóczi, s Kossuth hadát.
De örökre őrzi e föld a hősök vérét,
S él az igazak emléke még.
Itt vagyunk most is fél évezred után.
Megfogyva bár, de áll a hon,
S él még nemzet e hazán!