Csendjén át az éjszakának száll hozzád a vágy,
és a régi lombos fának suttogása lágy.
Meg ne lássa, meg ne hallja jöttöd senki sem,
jöttöd senki sem!
Szívrepesve szívdobogva várok rád szívem,
várok rád szívem!
Tied a szívem, tied a lelkem, minden gondolatom.
Tied a vágyam, tied az álmom, minden pillanatom.
Csak te néked, csak te érted,
te hozzád száll dalom,
epedő sóhajom;
Érted élek,
vágyban égek
ezen a tündérszép tavaszi napon.
A perc egy, mely eljő ma még,
melyben bevallom,
majd elégek;
Hogy hőn imádlak én,
s érted e szív elég,
csak érted ég.