Vers:
Ajkadhoz ér a vér,
Vörösre festi a csókod ízét,
És elsodorja a szél.
Hajlik még a tér,
Csak a színek erdeje nélkül az egész
Világ minden pontja néha-
Néha összeér.
Refrén:
Ne hagyd, hogy az életed írja át,
Ne halld az Isten szavát,
De intézd úgy, hogy a
Fejed fölé tegyenek glóriát.
És élj az élet vizén,
És szenvedj úgy, ahogy én,
Egészen addig, míg összefutunk
Az utunk legvégén.
Vers:
A jelen lángra gyúlt,
A jövő csak egy álom a múltból,
Egy kissé megfakult.
Nem volt ilyen rég,
Hogy élet és halál kéz a kézben,
Olvad a jég és néha-néha
Múlik a szürkeség!
Vége:
Ajkadhoz ér a vér,
Vörösre festi a csókod ízét,
És elsodorja a szél,
Míg ízlelgeted az élet vizét.
De megérint a halál,
És hiába maradnál,
Csak akkor lennél teljes,
Ha ketté, ha kettészakadnál.