(Isten az úr) Ahh. K.Y.D., S.A.N. Az elveszett szavak. Ez így jó. Elbuknak.

Mint szikrából a fény, hogy született az élet,
elveszett szavak, hogy szerettelek téged,
de ember isten véled, a lényed itten téved,
a szánalom feléget, az élet széjjel széled,
néha a múltat visszakéred, mit lerágott az idő,
felejtés vagy fájdalom, de sakkozik a jövő
de elbűvöl az erő, mint mélyre szívott levegő,
körbejár és megkerül, így megérint a teremtő,
az új világba vezető, új fényeiben születő,
új szavakat ott követő, mint homályban a fényeső,
de eltorzul a léterő, így elvesztek a szavak,
eltűntek az emberek és megjöttek a vadak ,
megnyíltak az utak, mi a veszendőbe mutat,
itt a korcsok páholyában, az egyirányú tudat,
hol az összes árnyék ugat, de a fénybe megvakulnak,
a jók meg ellazulnak, a férgek meg kihunynak,
a színek megfakulnak, de a lángok újra gyúlnak,
még a szívembe beszúrnak, így a láncok most lehullnak,
a végtelenbe húznak, hol a gondolatok úsznak,
a pillanatok perceiben az álmok szabadulnak,
de a valóságnak tengerében áztatom én szavaim,
a földön járok ember, de néha röpülök mint Aladdin,
megőrülök, mint Anakin, ha kihunynak a fények,
hisz elvesztek a szavak, nem maradtak remények,
a földi életképek, 21 grammnyi lélek,
a súlytalan világba, hol eltorzulnak a szépek,
de én mégis tovább lépek, hol a gondolatom maradt,
újabb dimenzió világ ott a földi percek alatt.


Minden szó, amit kigondolok egy papírra forrt álom,
a megoldást keresem, de csak a problémát találom,
egy életem, egy halálom, a próbát most kiállom,
azt kívánom, hogy amit feldobtam az visszaszálljon,
alagút végén a tompa fények a szemembe vágnak,
sokan elengedték már a kezem, de tudom még várnak,
sötét kezek matatnak a fény felé, de mindhiába,
sötét szemek kacagnak, mint varázsszerek Indiába,
sötét elmék, sötét ragyogás visznek a színvilágba,
sötét szavak fehér papíron, csak kevés aki látja,
én az egyetlen, ki ott voltam az elején
és végignéztem ahogyan, a magyar Hip-Hop felszökött az égig
és én tudtam jól kik azok, kik tiszta szívből érzik,
mégis végig kellett néznem, hogy erejükkel vérzik,
mégis védték ami jó volt, míg más azt mondta hogy divat,
nekem mást súgott a szimat, tudtam a legtöbb csak szivat,
mint a nők az éjszakában, éppúgy eltűnnek a szavak,
ezer MC születik és hal, a végén csak egy marad.


Egy csillag születik az égen, úgy hívják, hogy tudás,
van ki hisz benne, más azt mondja, újabb ügyes húzás,
amit tudok, amit érzek, itt van minden egyes soromban,
te nem lennél a helyemben, én nem lennék a koromban,
csak szórjátok a pénzt, aztán meg feküdtök a sarokban,
én tudom mi az élet, ti meg fürödtök a szaromban,
a szememben a fény, az igazság meg itt a karomban,
ahonnan én származom, ott a pénzt nem osztják halomban,
csak az igaz ember tudja nem számítanak a javak,
mert elkopik az arany, de megmaradnak a szavak.