Hírfolyam a hálón, megadatott mit kirakok
Magamról nektek, csak a család tudja ki vagyok
A zenénkkel a tudatot kimoshatod hogy tisztán láss
Ez egy új szövetség, minden szavunk szentírás
A tesóm tudja, hogy mennyit ér az adott szó
Tőlünk kívül kerülté' nem csodálom hogy haragszó'
Minden nappal kevesebb leszel a haragtó'
Feldobod a talpad, én leszek akiér' a harang szól
Minden halállal az életünk lesz kevesebb
Apám harminc éve ment el, szivem harminc éve kesereg
Hiterett királyok bámulták a jászolt
De én királyokat bírálok a jövőnket meggyászolva
Ebből a trekkből úgy érzem még, hogy hiányzik
Ha velünk tolná SOG, nem lenne a srác hiánycikk
Mindenem fölélem, így oszlik el a fölényem
Hiába nyomom keményen, a kemény az törékeny
Fekszem a fövényen az árnyékkal a ház alatt
Egy tiszta ember tiszta könnyből nem építhet várakat
Előttem pláza, mögöttem romok háza
A tükörből kacsint rám egy üres ember váza.

A mi dumánk időtálló, a tiedé' meg éretlen
Nem véletlen hogy nem tudsz, csak mi jártunk az édenben
Láttuk a gyümölcsöt, nem takarta az éj leple
És láttam egy alakot, ki éretlenül tépte le
A gondolatok szárnyán jutottam el Párizsba
A sírásók a sírhelyem rajzolták a pázsitra
- Nyomjad bazdmeg!
Jobb, ha feladod
Az utolsó utadon majd hajtom a fogatot
Egy pillangószárnycsapás, káoszelmélet
A sorsodat hogy megírták, csak butítják az elmédet
Hol állsz a világban, nem sikerül majd felmérned
Az iránytű karcolt, a sebed az meg elmérged
Lassan elfogy a tartalékok tartaléka
Csak egy rövid üzenet fér bele a dióhéjba
Fölöttem keselyűk, én a sebzett héja
Szárnyamat szegték, így lettem könnyű préda
Az egyik jót tanul más kárán, más embertől
A másik szótlanul nézi, ahogy az élet embert öl
Az ördög szárnyakon érkezik, pedig szarva van
Mit ér a tudásunk, ha a világunk nagy szarba' van?