Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb,
Kigyúltak a magyar tüzek, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor,
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Ezredévről mond mesét a szél,
Szól a kűrt az ősi várfokán,
Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turul madár!
Székelyföldről Magyarföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár,
s a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.
Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Oly csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek száll a dal,
Búg a kürt az ős szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll,
Zúgva száll,a magyar turul madár!
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Zeng a dal Kolozsvár visszatér!
Búg kűrt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turul madár!