Múlnak a percek,a hónapok az évek,
megszabják azt is, miként hogyan éljek,
megedzettek az évek, tanácsot adtak a vének,
nem tudom miért, de még mindig félek,
attól, mi már bántott egyszer,
a gyűlölet a bánat, szétszedett ezerszer,
el fáradtam, gyenge vagyok, nem tudom hogy miért,
Ákos mindig odatta a befagyott szívét.
Nem gazdagságba nőttem fel, mint sok ember,
Ákos mindig elvolt,magával meg a rappal,
én ilyen kókatt, kicsi gyerek vagyok,
úgy élek mint a rabok, de be védenek a spanok,
kik ott vannak mindig a bajban, a trében,
ott vannak velem, szarban szegénységben,
de szeretem őket, meg szeretem a családom,
remélem hogy nem lesz, több csalódásom.
Néha a szegényebb a gazdagabb,a gazdagabb a szegényebb,
akik kiröhögik és, leszólják az én zenémet,
azok nem fogják fel a fájó érzéseimet,
és nem élték át az én félelmeimet.

ref:

Nem vagyok más, csak egy kamasz gyerek,
akit az élet, nagyon megnevelt,
gonosz gyűlöletet belém égetett,
és minden jót velem el feledtetett,
Nem vagyok más, csak egy kamasz gyerek,
akit az élet, nagyon megnevelt,
gonosz gyűlöletet belém égetett,
és minden jót velem el feledtetett.

Nem tudsz az élettel mit tenni, ilyen ez,
MEGHALT A NŐVÉREM, TUDJÁTOK MILYEN EZ?
milyen szar az mikor, valakit elveszítesz,
kit szíved mélyén igazából, szeretsz,
próbálsz, de sohasem feledhetsz,
amikor már csak halottat szerethetsz,
meg a föld alá temethetsz,szenvedhetsz,
igazából senkit sem szerethetsz,feledhetsz.
Ilyen az élet, változni nem tudunk,
mindent szeretünk, később meg ununk,
de kérdezem én, hol van a mi urunk?
ki elemózsiával rakja, tele a mi asztalunk.

ref:

Nem vagyok más, csak az kamasz gyerek,
akit az élet, nagyon megnevelt,
gonosz gyűlöletet belém égetett,
és minden jót velem el feledtetett,
Nem vagyok más, csak egy kamasz gyerek,
akit az élet, nagyon megnevelt,
gonosz gyűlöletet belém égetett,
és minden jót velem el feledtetett.